| ZBR-zűrök |
 |
 |
 |
| 2009. december | ||||
| 2009. december 14. hétfő, 19:42 | ||||
1. oldal / 2  Sokáig úgy tűnt, hogy a decemberi koppenhágai ENSZ klímacsúcs hidegen hagyja a magyar közéletet. Mígnem november 24-én Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa közzé nem tette "A kiotói kvótaértékesítés bevételeinek felhasználásról" szóló vizsgálatát.
           A tét nagy: legalább 14,5 milliárd forint, amit a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére kellett volna fordítani a lakáskorszerűsítések támogatásán keresztül.  A túlélésért küzdő építőipar számára egyáltalán nem mindegy, hogy az üvegházhatású gázok kvótájával miként sáfárkodik a kormányzat. Hogy érthető legyen: a kvótaeladások révén, külső forrásból újulhatna meg – az amúgy siralmas állapotban lévő – magyar lakásállomány egy része. Ugyanis a nemzetközi egyezményeknek megfelelően az így befolyt pénzt csak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére szabad fordítani, méghozzá a meglévő, futó programokon felül, azoktól elkülönítetten. Ez elsősorban olyan direkt energiafelhasználás-csökkentő lakossági beruházások finanszírozását jelentené, amelyek fűtéskorszerűsítéssel, hőszigeteléssel járnak együtt – tehát az ilyen programok az építőipar számára életbevágó megrendeléseket generálhatnak a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben. Lesz Panelprogram? Ahhoz, hogy a kvótaeladásokból befolyó pénzeket a nemzetközi szerződéseknek és a magyar törvényeknek megfelelően használhassuk fel, átlátható helyzetet kellett teremteni. Ennek érdekében 2008 februárjában Fodor Gábor, akkori környezetvédelmi miniszter bejelentette a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia részét képező Zöld Beruházási Rendszer (ZBR) tervét, majd a kormány 2009 júniusában meghirdette a ZBR-pályázatot, amely papíron független a már évek óta különböző megnevezések alatt futó energiahatékonyság-javító programoktól. Vagyis elvben a ZBR pluszforrást jelentett volna, ami az építőipar szempontjából további megrendelések formájában realizálódhatna. Azonban Fülöp Sándor "zöld" ombudsman vizsgálata (www.jno.hu) nem ezt igazolta. Jelentésében többek között visszásnak tartja, hogy a kormány lényegében összemosta a ZBR-t a már bejáratott Panelprogrammal. Szerinte a kormány úgy fordított 14,5 milliárd forintot a 2008-as Panelprogram fi nanszírozására, hogy azzal már egyébként is biztosított állami forrásokat váltott ki, nem pedig új környezetvédelmi célok megvalósulását katalizálta. Ezt az állítást látszik alátámasztani, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) augusztusban már ZBR Klímabarát Otthon Panel Alprogram néven tette közzé pályázati felhívását, amit augusztusban még a kormány is "Új Panelprogramként" emlegetett. Látszólag a párhuzamos támogatási rendszerek összehangolásáról van szó, valójában inkább forráskivonás történt azzal, hogy gyakorlatilag a ZBR alá rendelték a Panelprogramot. November végén a KvVM közleményben utasította vissza a feltételezést, a zöld tárca szerint a ZBR és a Klímabarát Otthon program megfelelően működő, hatékony klímavédelmi eszköz. (A programhoz kapcsolódó friss pályázati kiírásról Klímabarát Otthon 2. címmel olvashat itt a Bautrend.hu oldalán). Jelenleg úgy fest, hogy a kormány teljesíti a nemzetközi szerződésekben tett környezetvédelmi vállalásait. A kvótakereskedelemből eddig befolyt mintegy 36 milliárd forintot előbb-utóbb klímavédelmi célokra fordítja, viszont ezzel párhuzamosan megtakarítja az eddig erre szánt magyar adóforintokat. Éles kritika  Az Energia Klub nevű független civil szervezet két fontos kérdésben kérte az ombudsman vizsgálatát: az egyik a kvótaértékesítésekből befolyt összeg nem megfelelő felhasználása, a másik pedig a rendszer átláthatatlansága, a nyilvánosság bevonásának hiánya. Bozsó Brigitta, az Energia Klub projektvezetője szerint az ombudsmani jelentés mindkét kérdésben igazolta a kétségeiket. Abban is megegyezik a véleményük, hogy nem elég átlátható az egész folyamat. Annak ellenére, hogy a kibocsátási jogok nemzeti vagyonnak tekinthetők, a kormány a mai napig nem tájékoztatta a nyilvánosságot arról, miként kíván a kvótavagyonnal gazdálkodni. Milyen áron és mennyi kibocsátási jogot értékesített és tervez eladni, valamint milyen ütemezésben, pontosan mire, hogyan használja fel a befolyt összeget – jegyzi meg kritikusan Bozsó Brigitta, aki szerint a bizonytalan helyzet miatt mind a lakosság, mind az érintett gazdasági szereplők nehezen tudnak tervezni, új környezetvédelmi beruházásokat indítani.  Széman György, a Magyar Építőanyagipari Szövetség (MÉASZ) elnöke hasonlóan zavarosnak látja az állami támogatási rendszert. – Valójában nincs gazdája a területnek, ezért elaprózódnak a támogatások. Ugyan a ZBR-t egyértelműen a környezetvédelmi tárca felügyeli, de a kvótaeladásokba beleszól a pénzügyminiszter és a Miniszterelnöki Hivatal is. De hasonló témájú pályázatokon keresztül a témában érintett még az Önkormányzati Minisztérium, az energetikai tárca, és a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium is. Széman György tapasztalatai szerint a tárcák folyamatosan hárítják a feladatot. Ezért a pályázatok műszaki tartalma, követelményrendszere, megfeleltetése, monitoringja nem tisztázott, nincs összhangban egymással, bizonytalan és ellentmondásos az eddig benyújtott pályázatok sorsa, finanszírozhatósága is. Mindkettőjük véleménye megegyezik abban, hogy a ZBR késedelmes felállítása miatt Magyarország 100 milliárdos bevételtől eshetett el. Amit tovább súlyosbít az energiahatékonysági támogatások karcsúsítása. Mindez a nemzetközi színtéren – a potenciális kvótavásárlók szemében – nagyban rontotta hazánk hitelét. Pénz van, fizetés nincs Hiába adott a lehetőség, egyrészt döcögősen halad a kvótaeladás, másrészt időközben súlyos helyzetbe került a magyar költségvetés. A kormányzat mérlegelt – és nehezen vitathatóan – valószínűsíthetően inkább az államcsőd elhárítására fordította a kvótaeladásokból származó bevételeket is. Ez azonban Fülöp Sándor ombudsman szerint nem indokolja a forráskivonást. Jelentésében megállapította, hogy a 2008-ban befolyt kvótabevételek felhasználására csak 2009 után kerülhet sor, mivel a Pénzügyminisztérium erre kötelezte a zöld tárcát. Ezt azonban a KvVM közleményben utasította vissza – szerintük a kibocsátási kvóták értékesítésből származó összeg a jogszabályoknak megfelelően maradéktalanul, zárolás nélkül klímavédelmi célokra fordítható. Szabó Imre miniszter a ZBR folytatását bejelentő sajtótájékoztatón erősen kritizálta az ombudsman megállapításait, újságírói kérdésre elmondta, hogy a pénz mindig is megvolt és csak azért nem állt rendelkezésre, mert most jobb árfolyamon tudták forintra váltani a Belgiumtól és Spanyolországtól kapott eurót. Ha így is van, akkor is nehezen magyarázható a ZBR vontatottsága. 2008-ban értékesítették az első kvótákat, majd 2009 augusztusában írták ki az első ZBR-hez köthető pályázatot, ami azt jelenti, hogy legkorábban 2010 közepén történhetnek meg az első kifizetések – vagyis addig a költségvetés mérlegét javítják a ki nem fizetett ZBRpénzek. Az ombudsman közleményében nehezményezi ezt az eljárást, szerinte előnyösebb lett volna, ha nem közvetlenül a költségvetés stabilizálására használják, hanem az előírásoknak megfelelően zöldberuházásokra fordítják a kvótabevételeket. Ez a fajta piacélénkítés jól jött volna az építőiparnak, de az állam sem járt volna rosszul: adók és járulékok formájában jelentős bevételekre tehetett volna szert. KRAMER-NAGY ÁKOS |
Galéria
Megjelent a Bautrend
2010. június-júliusi száma
